„Fő az egészség, mert ha egészség van, lehet az ember akármilyen beteg” – mondja Matula bácsi Fekete István ifjúsági klasszikusában.
Első olvasásra megmosolyogjuk ezt a kijelentést, pedig ha belegondolunk, a látszólagos paradoxon mögött mély igazság rejlik. Ha az egészség szót a lelki egyensúly, pozitív életszemlélet, életkedv kifejezésekkel helyettesítjük feloldódik az ellentét.
Például az indiai ájurvéda nem csupán egy gyógyítási rendszer, hanem az élet teljességét magában foglaló ismeretek leírása. A napjainkban Európában is felfedezett kínai orvoslástan alaptétele az egyensúly, azaz az anyag, energia és szellem harmonikus együttműködése. A betegség nem más, mint ennek az egyensúlynak a megbomlása, amely az egész szervezetet érinti. A kínai orvos nem csak a tünetekre koncentrál, hanem a beteg alkatára és életkörülményeire is figyelmet fordít.
Hasonló nézetet vallottak az ókori görög természetfilozófusok is. Galénosz már a 2. században a betegségek megelőzésének fontosságát hangsúlyozta, amelynek lényeges eszköze a dietetika. A kifejezést a mainál sokkal szélesebb értelemben használta, beleértve az ember érzelmi, szellemi állapotát is.
Ezek az ókori elvek az európai kultúrkörben is sokáig jelen voltak (salernói iskola, Paracelsus); az orvostudomány és a kémiai ismeretek fejlődésével, a gyógyszeripar kialakulásával a hangsúly idővel a testi tünetek diagnosztizálása és gyógyítása irányába tolódott el, az orvostudomány technicizálódott.
Az egészség lelki tényezői a múlt század második felében kerültek újra előtérbe a ’70-es évek amerikai new age mozgalma, a humanisztikus pszichológia és az erősödő zöld mozgalmak hatására. Egyre több orvos kezdte tanulmányozni a természetes népi gyógymódokat – nemegyszer konfliktusba keveredve az ortodox orvostudomány képviselőivel, és ez a harc napjainkban is tart. Két fő irányzat tör magának egyre erőteljesebben utat: a homeopátia a hasonlót a hasonlóval elvére épül, kerüli a sok mellékhatást kiváltó szintetikus gyógyszerek alkalmazását, hatásossága azonban erőteljesen vitatott.
A másik, elfogadottabb irányzat, a holisztika (holosz = mindenség, teljesség) a korszerű orvostudományt igyekszik összeegyeztetni a természetes gyógyítás alapelveivel; alkalmazza a korszerű eljárásokat, de emellett a beteg lelki és érzelmi állapotát is figyelembe veszi.
Több objektív felmérés bizonyítja, hogy Európa egyik legpesszimistább nemzete vagyunk, és a lakosság általános egészségügyi állapotát illetően is az utolsó tízben van a helyünk. Rendkívül magas a pszichológiai, neurológiai betegségek aránya. Ennek fő oka, hogy csak végső esetben fordulunk orvoshoz.
Érdemes tehát időben odafigyelnünk testi-lelki egészségünkre, és nagyobb hangsúlyt fordítani a harmónia megteremtésére.
Írta: Balku László