Fontos, hogy megismerjük a világ sokszínűségét, azt, hogy a fogyatékkal élő emberek is épp olyan tevékenyek, mint egészséges társaik. Teveliné Szilágyi Anita szájjal festő művész januári kiállítása éppen erre szeretné felhívni a figyelmet. Anitát mozgató és érzőideg bénulása sok mindenben korlátozza, egyvalamiben azonban nem, ez pedig a festés. Közelgő kiállítása apropóján arról beszélgettünk, mi ösztönözte arra, hogy elinduljon ezen az úton.
Honnan jött az ötlet, hogy belevágj a szájjal festésbe?
A betegségemből kifolyólag sok időt töltök otthon, emiatt döntöttem úgy, hogy kipróbálok valami újat, amit eddig még soha. Korábban már több helyen találkoztam a szájjal festéssel, láttam olyan embereket, akik például végtaghiány miatt választották a művészet eme formáját. Elhatároztam, hogy kipróbálom, azóta pedig az életem részévé vált. Nem tudom elképzelni a napjaimat festés nélkül.
Mennyire jelentett számodra nehézséget a technika elsajátítása?
Mivel nem tudom használni a kezeimet és a lábaimat, valamint sokszor az ülés is nehézséget okoz, kezdetben hason fekve festettem. Egyik kedves ismerősöm ajánlott egy könyvet, amely a jobb agyféltekét fejleszti, ezáltal pedig a rajztechnikámat is. Sok gyakorlást követően pedig már hatékonyabban és könnyebben ment a festés. Bár az egyetemi tanulmányaim mellett nem sok szabadidőm maradt, de a szájjal festésre mindig maradt energiám.
Kiknek szánod az alkotásaidat és milyen anyaggal dolgozol?
Elsősorban gyerekeknek szánom a rajzaimat. Fontos számomra, hogy szépet alkossak, olyat, ami nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek fantáziáját is megragadja. Minél többet gyakorlok, úgy válok egyre nyitottabbá komolyabb témák iránt, mint a vallás, a tájképek vagy éppen az ünnepnapok megfestése. Az anyagot tekintve üvegfestékkel dolgozom, úgy gondoltam, hogy az adja leginkább vissza a színek élénkségét. Ezenkívül különböző csillámos, világító festékek alkalmazásával teszem izgalmasabbá alkotásaimat.
Mit jelent számodra a szájjal festés, mint művészet?
A betegségem miatt fontos, hogy az orromon keresztül vegyem a levegőt, mivel a számban van a festékes tubus. Azt mondták az orvosaim, “hogy egyszerre két dolgot nem tudok csinálni.” Eleinte tényleg nehéz volt egyszerre koncentrálni a levegővételre és a számban megtartani a festékes tubust, és még a fejemet is mozgatni, hogy alkossak. Számomra mindez olyan, mint másoknak a légzőtorna, ezáltal a koncentrációs képességemet is fejlesztem. A végeredmény pedig teljes elégedettséggel tölt el, ahol formák, minták és színek káprázatos kavalkádja találkozik egymással.
Január 27-én lesz a „Korlátok Nélkül” című kiállításod a Debreceni Ifjúsági Házban. Ezzel kapcsolatban megosztanál néhány információt velünk?
A kiállítás célja, hogy a fogyatékkal élő és egészséges emberek is lássák, hogy soha nem szabad feladni. Minden ötlet jó ötlet! Miért ne valósítsuk meg, mi fogyatékkal élők is a vágyainkat. Azt javasolom sorstársaimnak, hogy kezdjenek el gondolkodni, hogy mi az, amit képesek megcsinálni, ami teljesebbé teszi az életüket. Mert nekem a szájjal festés jelenti a kiteljesedést. „Korlátok nélkül” című kiállításom megnyitója január 27-én, péntek délután 17 órától lesz, a Debreceni Ifjúsági Házban, amit Huri Valéria kortárs költő-és fotóművész nyit meg, illetve Hegedűs Emese verseit is megismerhetik az érdeklődők. Aki pedig szeretné, a helyszínen kipróbálhatja, milyen is szájjal festeni.
Milyen jövőbeli terveid vannak még az általad készített képekkel?
Szeretném külföldre is kivinni a rajzaimat, hogy más fogyatékkal élők is láthassák, hogy nem szabad feladni. Szeretném inspirálni, motiválni őket alkotásaim és személyes történetem által. Bízom benne, hogy egy kis segítséggel és támogatással sikerül egy motomedet vennem. Ez olyan mozgásterápiás készülék, amit kifejezetten a kerekesszékkel közlekedők és járási nehézségekkel küszködő emberek igényeihez alakítottak ki. A január 27-i kiállításon a képek megvásárlásával vagy előrendelésével támogathatják a számomra még elérhetetlennek tűnő „álom” megvalósulását, ami nem más, mint egy saját motomed készülék, aminek használatával állapotom nem romlana rohamosan.
Mindenkit várunk szeretettel a „Korlátok nélkül” című kiállításra, ami január 27. és február 11. között tekinthető meg az Ifjúsági Házba. Ezúttal szeretném megköszönni a Lépéselőny Egyesületnek és a Debreceni Ifjúsági Háznak az eddigi szervezést, helyszínt és közbenjárást.
Szabó Noémi