Zsatkovics Edit, debreceni kortárs költőnőnk pályája során volt már orvos-írnok, egészségnevelő, közművelődés-szervező, újságíró, tudományos segédmunkatárs, könyvtáros, szociális munkás. Írásait több ifjúsági és üzemi lap is közölte. Egy beszélgetés keretében kérdeztem irodalom iránti szeretetéről és jövőbeli terveiről.
Mi ösztönözte arra, hogy verseket kezdjen írni?
Szüleim korai, tragikus körülmények közötti elvesztése miatt kezdtem el írni, másrészt pedig irodalom iránti érdeklődésemből kifolyólag. 2008 óta több versemet antológiákba szerkesztették: Accordia Kiadó, Barátok Verslista, Anárbo Kiadó, Napkorong, Napút, Univerzum Művészei, Holnap Magazin és Kiadó.
Milyen stílus áll a legközelebb Önhöz? Vannak-e példaképei?
Alkotásaimat általában szabad vers stílusban írom, ami élő, mozgó és változó forma. Nem vagyok a formai kötöttség híve, szabadon szárnyaló gondolataimnak kívánok hangot adni, e kötetlenség pedig fogódzót és biztonságot jelent számomra. Ezenkívül a prózaversek világába is örömmel elkalauzolom olvasóimat. Legújabban a haiku versek is érdekelnek, amely a japán költészet egyik jellegzetes versformája, de a világirodalomban is megjelent a 20. század elején. Ez olyan háromsoros könnyed alkotás, melynek középpontjában a természet áll. Főleg József Attila, Ady Endre, Nagy László munkássága áll a legközelebb hozzám, de a civil életben is vannak példaképeim, így a saját- és gyermekeim pedagógusai között is.
Milyen témákat dolgoznak fel művei és kiket szeretne megszólítani általuk?
Önértelmezésről, a világba való beilleszkedés nehézségeiről, szülővé válásról, anyaságról, utazásaimról írok főként. Személyes élményeimet, tapasztalataimat, érzéseimet viszem bele a költeményekbe, ezáltal szeretném megragadni a befogadó lelkét. Ezek elsősorban kor- és sorstársaimnak szólnak, több női sorsról, női hanggal.
Mit jelentenek a versek Önnek? Honnan jön az inspiráció saját műveihez?
Önkifejezést, a kreativitás ajándékának megélését, katharsist jelentenek számomra a versek. Saját költeményeimben is ezeket az érzéseket, élményeimet próbálom adaptálni. Szándékom, hogy az olvasó magára ismerhessen: „ezt én is éreztem már, én is így éltem meg” – gondolatokat szeretnék ébreszteni. Az ihlet magával ragad bármilyen hétköznapi tevékenység, séta, napozás, relaxálás közben, először képeket látok (mint a festők), utána jön a szó, amit papírra vetek. Ezáltal megszületik valami új, egy kis rész belőlem.
Legutóbb a Lépéselőny Egyesület által szervezett megemlékezésen vett részt és olvasott fel. Egyéb felkéréseknek is eleget tesz?
Irodalmi estekre, könyvfesztiválokra rendszeren meghívókat kapok, valamint követem a hazai kortárs irodalmi életet és természetesen örömmel veszek részt a Lépéselőny Egyesületéhez hasonló megemlékezéseken is.
Milyen jövőbeli tervei, elképzelései vannak?
Többször jelentkezem tematikus irodalmi pályázatokra, amiket kiadók vagy egyéb szervezetek hirdetnek meg. Ezek számomra megmérettetést jelentenek, ami által kibontakoztathatom tehetségemet. Továbbra is szeretnék ilyen típusú pályázatok részese lenni. Ami pedig a legfontosabb, hogy még adós vagyok magamnak és olvasóimnak – a húsz eddig megjelent antológián kívül – egy önálló kötettel. Remélem támogatásukkal sikerül megvalósítanom!
Zsatkovics Edit: Virágot Lépő Leány
felszabdalt ujjú vadcsalánok
jeges csípőjű nádasok
kígyózó mocsári hínárok
közül
sírás hallik,
alkonyodik
Vízorgona sípjából röppent
csöppszikrából szőtt fátyolban
didergő erdei tavon
leány lépked
nyomdokában fehér virág terem
hajnalodik, fehér virág terem.
Sz.N.