„Mit ítéljek ma halálra, hogy új életet teremtsek? Mi az, amiről tudom, hogy meg kell halnia, de én még bizonytalankodom? Minek kell meghalni ahhoz, hogy szerethessek? Milyen nem széptől félek? Mire használhatom ma a nem-szép erejét? Minek kell ma meghalnia? Minek kell élnie? Milyen teremtéstől félek? Ha most nem, mikor?” Többek közt ezeket a kérdések feszegettük a Lélekszerda keretein belül, melynek témája a gyász, az elvesztés, a halál feldolgozása volt.
Rády Eszter, pszichológus vezette a délelőtti lélekszerda beszélgetést, amelynek központi témája az élet-halál körforgása és a gyász megélése volt. Mi történik, ha valaki meghal? Mi történik, ha elvesztünk valakit vagy valamit, ami fontos része volt az életünknek? Az előadás elején néhány irodalmi példát hozott, amelyben a főhős találkozik a halállal és ezt a találkozást nehezen éli meg. Ilyen Tolsztoj Ivan Iljicse, Pierre Bezuhovja (Háború és béke), vagy C. Dickens Karácsonyi énekének főszereplője. Megemlítette még Franz Werfel A meg nem születettek csillaga című futurisztikus regényének szereplőit, akik szintén különös kapcsolatba kerülnek a halállal.
A halál tudatosulása mutatja meg, hogyan kell élnünk.
Létezik valamiféle határhelyzet, amit Heidegger két fajta létezési móddal ír le: az egyik a mindennapiság módja, a megfogható dolgok, a másik pedig az onkológiai látásmód, amikor eszünkbe jut a létezés miértje. A gyászfolyamat egyéni folyamat, a gyász alapjaiban rengeti meg a személyiséget, elmossa annak határait. Viszont fontos szem előtt tartani, hogy a gyászt nem lehet siettetni. Ki kell várni, míg interiorizálódik, vagyis belsővé válik, belső élménnyé, amit magammal viszek. Egy szakítás, egy barátság, akár egy munka elvesztése is gyásszal járhat. Időt kell hagyni ennek feldolgozására. Aki nem hisz az élet-halál-élet körforgásában, az elkezd rettegni a haláltól. Az a lélek birkózik meg a halál gondolatával, ami lélekből él. Meg kell tanulnunk szeretni, és úgy élni, ahogyan szeretnénk, így könnyebb az elfogadás és a gyász is.
Az előadó kitért a gyermekek gyászfeldolgozásának mikéntjére is, hiszen nem kell tabuként kezelni a halált a családban. A népmeséken keresztül érthetik meg a legjobban a jelentését, hiszen ezek által egy egész nép hite jön elő, ami világnézetet ad, szemben az egyéni történetekkel. (Pl: Halhatatlan királyfi, Az öregasszony és a halál).
Ne feledkezz meg a halálról! A halál, a gyász ugyanolyan részei életünknek, mint az öröm, a szerelem, a boldogság. Fogadjuk el, tegyünk magunkévá és végül elmondhatjuk, hogy: „Olyan életet éltem, amilyet szerettem volna, kerek egészet.”
Lélekszerda könyvajánlója:
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok
Kurt Vonnegut: God Bless You, Dr. Kevorkian
Erich Fromm: A szeretet művészete
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Lev Tolsztoj: Háború és Béke
Dr. Csiba László: Kérem boncoljanak fel