A hallókészülékkel és viselőikkel kapcsolatos tévhitek

hallókészülék

Ameddig csak lehet, az emberek ódzkodnak a hallókészülékek viselésétől. De miért van ez így? Valóban egyfajta megbélyegzést jelent, ha valaki a technika segítségére szorul, mert nem tökéletes a hallása?

Nem egyszerű a hallásproblémával élőknek, és ők maguk sem könnyítik meg a helyzetüket, amikor azért utasítják el a hallókészülék viselését, mert azt a rokkantság – a hallókészülék egy kategóriába van sorolva a fehér bottal és a kerekesszékkel – egyik jelének tekintik. Ezért is nagyon fontos tudatosítani bennük, hogy érdemesebb a saját életük megkönnyítésével foglalkozni, mintsem az előítéletekkel.

Gondoljunk csak bele, hogy hány kellemetlen helyzetet lehet megspórolni azzal, ha például egy társaságban tökéletesen halljuk, hogy mi történik körülöttünk, és be is kapcsolódunk a beszélgetésekbe – és nem kell kínosan mosolyogni, leplezve zavarunkat, mert alig halljuk a szavakat.

Nem beszélve arról, hogy ma már számtalan készülék közül lehet választani, akár olyat is, amely diszkréten – elhelyezhetők például a hallójáratban, a fül mögött, vagy akár egy szemüveg szárában is – szinte észrevétlenül segíti a hallást. Egy jó választás annyi magabiztosságot adhat, hogy az érintett már nem fogják zavarni a készülék hordásával járó esetleges apró kényelmetlenségek, sem az előítéletek.

Az előítéletek felszámolásában talán sokat segítene az, ha többet tudnánk a hallásproblémákról. A hallásproblémák nem csupán egy szűk réteget érintenek. A hallásproblémáknak különböző fokozatai vannak: ha valaki hallókészüléket hord, még nem jelenti azt, hogy “siket”. Azok, akik idős korukra lettek hallókészülék viselők, nem sorolhatóak egy csoportba azokkal, akik hallásproblémával születtek, vagy gyerekkoruk óta élnek hallásveszteséggel.

Azoknak is nagy segítséget jelent a hallókészülék, akiknek a hallása éveken át fokozatosan romlott – és már csak így lehet javítani a hallását. De legalább lehet, és csak ezzel érdemes foglalkozni, ha szóba kerül a technikai segítséggel való együttélés.

A szakemberek szerint leginkább azoknál tapasztalható az elutasítás, és a megbélyegzéstől való félelem, akiknél felnőtt korban derül ki, hogy segítségre van szükségük – a veleszületett problémákat általában már gyerekkorban kezelik, és felnőtt korra már az elfogadással sincs gond.

(Forrás: rehabportal.hu, szerző: Kulcsár Hajnal)

http://rehabportal.hu/kozelet/stigma-e-a-hallokeszulek-viselese#.VLPHyCuG9Qc