A fogyatékkal élő gyermekek szüleinek sajátos a helyzete. A gyermekáldás minden anya számára boldogságot jelent. Mi van akkor, ha kiderül, hogy valamilyen sérüléssel születik a gyermek? Hogyan fogadja el ezt a helyzetet az édesanya, édesapa, a testvér és a tágabb család?
Amíg kicsi a gyermek mindenképpen féltő gonddal kell nevelni. Különös odafigyelést, törődést igényel egy sérült, fogyatékkal élő gyermek nevelése. Elfogadó, befogadó fejlesztő környezetre van szükség, hogy a benne lévő értékek felszínre kerüljenek. A sérült gyermekeknek speciális szükségleteik vannak és ezért speciális oktatási intézményben fejlesztik őket.
A szülők kezdetben nehezen tudják elfogadni a helyzetet, gyakran egymást okolják azért, mert a gyermek sérülten születik. A családi körből a probléma miatt gyakran kilép az apuka, így az édesanya magára marad a gyermeknevelésben. Szerencsésebb esetben számíthat a család többi tagjára, mint például a nagyszülőkre, akik segítenek. Így már gyermekkorban megkezdődik a kirekesztődési folyamat, a társadalom peremére kerülnek ezek a családok. Nem integráltan, hanem szegregáltan történik a sérült gyermek fejlesztése.
Hogyan lehetne ezen változtatni? Mi jelentene számukra segítséget? Fontos, hogy a sérült gyermeket nevelő szülőket a társadalom egyenrangú tagjának fogadjuk el! Minden sérült kapja meg már kisgyermekkorban a segítséget, a korai fejlesztést. A szakszerű nevelés, oktatás sokat javíthat a gyermek állapotán. Mindenkivel előfordulhat, hogy egy betegség, vagy baleset következtében sérültté, fogyatékkal élővé válhat. A sérült, fogyatékkal élő gyermekekből fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű felnőtt lesz.
Magyarországon 600.000 fogyatékkal élő személy van, foglalkoztatásuk nagyon alacsony, kevesebb, mint 60.000 személynek biztosítanak állást. Ezen a helyzeten változtatni kell! A foglalkoztatás által javul a megváltozott munkaképességű személy önértékelése, önbizalma erősödik, ezáltal értékes embernek érzi magát. A civil szervezetek is sokat tehetnek azért, hogy a megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő embereket a társadalom egyenrangú állampolgároknak fogadja el.
Írta: Váradi Jánosné
rehabilitációs mentor