újra a pályán

Az „Újra a pályán” projekt keretében tartott tréningek során sok, érdekes és szép emberi motívumra is fény derült. Egyik alkalommal azt a feladatot adtam a csoport tagjainak, hogy beszélgessenek el a környezetükben élőkkel a magyar néphagyományokról. Az egyik dolgozat különösen megragadta a figyelmemet, hiszen abban az irodai alkalmazások modul egyik résztvevőjének, Finta Ildikónak a beszélgetését olvashattuk, melyet édesapjával, Finta Sándorral készített. Fogadják szeretettel és tisztelettel az alábbi írást, természetesen rövidített változatban, és néhány képet, melyben felidéződnek a néptáncos múlt szép emlékei. 

Finta Ildikó: A néphagyományok közül az én szívemhez a néptánc áll a legközelebb, a családunkban többen is táncoltak korábban, sőt, azt is el kell árulnom, hogy szüleim összeismerkedése is egy néptánc próbához kötődik. Mindkettőjük életében meghatározó volt a népi kultúra. A témáról édesapámmal, Finta Sándorral beszélgettem.

Tulajdonképpen miért kezdtél el táncolni?

Fiatalemberként gyakran jártam ifjúsági táncestekre. A nyitó tánc többször a csárdás volt, ami nagyon megtetszett. Így kapcsolódtam be a Járműjavító Egyetértés Kultúrházában működő Bocskai néptáncegyüttesbe.

újra a pályán finta ildikó

Hogyan zajlott az együttes munkája?

Jó helyzetben voltunk, mert neves néprajzkutatók segítettek gyűjtéseikkel, így például dr. Béres András, a Déri Múzeum volt igazgatója. Többször léptünk fel ismert népdal-énekesekkel, népi zenekarokkal, híres prímásokkal, mint Burai Géza. Sok közös élményben volt részünk: bejártuk az országot, szerepeltünk falunapokon, nemzeti ünnepeken. Hozzáteszem, gyönyörű, hagyományos, személyre szabott viseletekben táncoltunk.

Felléptetek határon túl is?

Több országban is jártunk, így például az akkori NDK-ban, Litvániában, Finnországban. Nagy sikerünk volt, tetszett nekik a magyar nép-tánc sokszínűsége, „a magyar lélek”, a temperamentumunk.

Mit nyújtott számodra a néptánc?

Megtanultam tisztelni népi hagyományainkat és a tánc által mélyebben át tudtam élni azt, hogy magyar vagyok. Modern világunkban sem felejthetjük el mindazt a kulturális örökséget, amit elődeinktől kaptunk, nekünk pedig kötelességünk ezt továbbadni a következő nemzedéknek.

Huri Attiláné, a csoport trénere