Asszertivitás a kommunikációban egy mai igény amit érdemes kielégíteni

Az asszertivitás önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést jelent, aminek elsajátítása, fejlesztése megkönnyíti mindennapi kommunikációnkat, erősíti kapcsolatteremtő képességünket. Lélekszerdán az asszertív magatartás, a pozitív énkép és az értő figyelem témaköreivel foglalkoztunk.

Az asszertív kommunikáció során saját érzéseinket összehangoljuk másokéval. Olyan együttműködés, amelyben megbántás nélkül fejezzük ki gondolatainkat és meghallgatjuk a másik felet. Az asszertivitás egyszerre jelen van verbális (határozottság, világos állítások, tárgyszerűség, egyenes beszéd) és nonverbális kommunikációnkban (magabiztos testbeszéd, nyugodt hanglejtés, folyamatos, szemkontaktus, egyenes testtartás).

Az asszertív magatartás jellemzői:

önbizalom, reális önértékelés
mások és önmagunk elfogadása
felelősségvállalás
érdeklik mások érzései
nyíltan kérdez
meghallgat másokat
egyenes, őszinte

Az asszertivitás egy pozitív attitűdöt feltételez. Tanulható, DE először is önértékelésünket kell rendbe tegyük. Minden pozitív változás az énképünk változtatásával kezdődik. Énképünk ritkán alapszik a realitáson, inkább azon az információn, amit igaznak tartunk, amit mások igaznak tartanak rólunk. Környezetünk befolyásoló hatással van önértékelésünkre. Például, ha elültetnek a fejünkben egy „negatív” gondolatmagocskát, az egyre jobban szétterjed bennünk, egyre többször eszünkbe jut, hirtelen pedig azon vesszük észre magunkat, hogy igazzá válik, és mások véleménye kezd hatni énképünkre (az „Eredet” c. filmben is hasonló történik). Ezért is lényeges odafigyelni arra, hogy milyen gondolatokat engedünk be a tudatunkba és kinek a szavára adunk.